Mostanában nem ritka, hogy olyan megszólalásokkal, kommentekkel, bejegyzésekkel találom szemben magam az interneten, ahol azt mondják a harmincas-negyvenes "vénemberek", hogy a fiatalabbaknak nincs joguk véleményt formálniuk a dolgokról, mert ahhoz túl keveset éltek, túl tapasztalatlanok, túl ostobák.

Ilyenkor felteszem magamnak a kérdést, hogy velem van a baj, vagy csak szimplán ők nem voltak soha ennyi idősek? Őket már harminckét évesnek szülte az anyjuk? Tizenhat évesen már dolgozhat az ember, ami azt jelenti, hogy - ha él ezzel a lehetőséggel - ugyanúgy befizeti az adót, mint bárki más. Tizennégy éves kor felett az ember felelősségre vonható, ergo, ha valamit elkövet, akkor ugyanúgy megbassza a jard, mintha idősebb lenne. Tizennyolc évesen automatikusan megkapjuk a jogot, hogy szavazhassunk, tehát ugyanannyi beleszólást kapunk például a politikába, mint amennyi akármelyik felnőtt átlag polgárnak van, legyen az negyven van nyolcvan éves.

Kérdem én, hogy akkor húsz évesen miért kell magamat kevesebbnek éreznem az idősebbekkel szemben? Miért kell meghúznom magam, ha van véleményem? Miért legyintenek rám a többiek? Miért gondolják azt, hogy az egyetemi felvételim küszöbén kevesebbet ér a szavam, mint egy olyan emberé, aki noha sokkal idősebb, de mindössze a nyolc általánost végezte el, ráadásul azt is tizenkét év alatt? Miért titulálnak szemtelennek, ha valakivel nem értek egyet? Miért kell csendben meghúznom magam akkor is, ha igazam van?

Rendszeresen nyomasztanak ezek a gondolatok, mert tényleg nem tudom hova tenni, hogy a korom miatt különböztetnek meg hátrányosan, noha egyébként az idősödés nem egyenesen arányos azzal, hogy az ember bölcsebbé is válik. Láttam én már zseniális gondolkodású tizennégy éves fiatalt és rettenetesen ostoba ötvenes pasit is, akitől nem lehetett semmit kérdezni, mert már azt is sértésnek fogta fel, hogy egyáltalán rá mertem nézni. 

Nem beszélhetek a politikáról, mert "nem értek hozzá", de ugyanúgy hallgatnom kell, amikor valaki egy adott dolog ár-érték arányáról beszél, mert nem tudhatok róla semmit, elvégre "nem éltem eleget" ahhoz, hogy fel tudjam dolgozni az ehhez kapcsolódó információkat. A legjobb mégis az, hogy nem javíthatok ki egy nálam idősebbet, ha hibázik, mert akkor nem segítőkész vagyok - tételezzük fel, hogy volt gyerekszobám, anyám pedig nem felejtett el megnevelni -, hanem kapásból egy utolsó, pofátlan fasszá válok, akinek az a legnagyobb szórakozása, hogy mások dolgaiba kössön bele.

Őszintén, azt elfogadom, hogy valaki a kora miatt megköveteli az alapvető tiszteletet - bár ezt szerintem illik minden embertársunknak megadnunk, amíg azok nem adnak okot az ellenkezőjére -, de azt már nem, hogy emiatt kapásból felsőbbrendűnek is higgye magát, elvégre nem az ő érdeme, hogy idősebb, egyszerűen csak így dobta a gép.

De miért is hoztam fel a témát?

Biztosan ismeritek a Pesten Hallottam nevezetű Facebook csoportot, de ha mégsem, akkor engedjétek meg, hogy kicsit bemutassam nektek; ez egy olyan csoport, ami azért jött létre, hogy a Budapest területén történt dolgok, beszélgetések és képek egy csoportba kerülhessenek, ezzel szórakoztatva - helyenként pedig informálva - a nagyérdeműt. Most pedig, hogy lezajlottak a választások elözönlötték a platformot a "Győztünk!" és a "Kapja be a FIDESZ" jellegű posztok. Úgy tűnt, hogy ez valamelyest csendesedni fog, elvégre nem sírhatunk és nem is örülhetünk örökké; ráadásul az emberek is elhatározták, hogy felállnak a gép mögül, hogy aztán kivonuljanak az utcára - ezzel nekem nem kis boldogságot okozva, elvégre ha nincs a pofámba tolva, akkor nem vagyok köteles látni.

Na, ebben a csoportban történt valami, aminek a hatására három sornyi baromság elolvasásának az ideje elégnek bizonyult ahhoz, hogy kétszázra pumpálja a vérnyomásom. Még szerencse, hogy előtte nem ittam kávét, mert akkor tuti, hogy felrobbant volna a fejem.

Egy férfi posztolt egy rövidke üzenetet a tüntetőknek, amihez egyébként joga is volt, ráadásul ez a néhány sor még Budapesthez is kötődött, így eddig nagyon egy szavam sem lehetett volna. Igazából nem is tudom, hogy miért akadt meg rajta a szemem, de megtette. Most attól tekintsünk el, hogy a drága még annyira sem vette a fáradtságot, hogy nagybetűvel kezdje, illetve ponttal lezárja a mondatot, ahogy azt is hagyjuk figyelmen kívül, hogy talán az "MSZP" volt az egyetlen a három sorban, amit sikerült helyesen leírnia, ráadásul - gyanítom - azt is csak véletlenül. Tartalmilag - már amennyire sikerült megértenem ezt az ógörög és héber keveréket - arról volt szó, hogy kapják be a tüntetők, hogy kint háborognak, mert a FIDESZ az isten, a stadionok pedig sok ember szájába adtak ételt, és egyébként is, fiatal kis gecik nyomják el magukat, mert nem tudják, hogy milyen volt a kommunista rezsim és az MSZP ideje alatt élni, bezzeg ő, aki már harminckettő éves.

Szögezzük le, hogy harminckét évesen kurvára fingja nincs, hogy milyen volt azokban az időkben, amikor Magyarországon virágzott a szovjet mintára kiépített, Moszkva szimpatizáns, Sztálin seggét fényesre nyaló kommunista politika. Nem élt Rákosi idejében, és Kádár halálakor is mindössze három éves volt. Kétlem, hogy a szülei és a nagyszülei történetein kívül olyan sokat hallott ezekről a korszakokról, amiket ráadásul erősen átformálva tanítottak akkortájt az iskolákban is - hát persze, hisz egy oroszbarát országban világi faszság lett volna nyíltan szidni a vörösöket.

Valóban, az MSZP kormányra emlékezhet, ahogy már a FIDESZ rendszert is tökéletesen fel tudja (vagy legalábbis kéne) mérni. Még azt is elfogadom, hogy rá akarja másokra erőltetni, hogy értsenek egyet az ő nézeteivel, de könyörgöm, a világ legnagyobb hülyesége volt a korára hivatkozni, pláne úgy, hogy még mindig nem lépett be a valódi középkorúak csoportjába. Ennyi idősen még bőven érezhetné magát fiatalnak.

Ellenben - csak azért, hogy a másik oldalról is megközelítsem a kérdést - azért, mert még nem haraptam szarba, az nem jelenti azt, hogy ki kell próbálnom ahhoz, hogy rájöjjek: nem jó ötlet. Olyan ez, minthogy nem nyúlok a forró vízbe vagy borítom magamra a sercegő olajat. Nem kellett meglovagolnom egy fekete volgát Recsk irányába ahhoz, hogy tudjam, hogy szopás volt Rákosi idejében magyarnak lenni. Az, hogy fiatal vagyok, nem jelenti, hogy ostoba is, viszont legalább helyesen írni megtanultam - bár lehet, hogy csak a kilencvenes és a kétezres években volt hiánycikk a helyesírási szótár és a történelemkönyv. Nem tudhatom, elvégre ezekre az időkre nem emlékezhetek. 

Összegezve: kapja be mindenki, aki a korával takarózik, mert nincs más a tarsolyában, amivel kiérdemelheti a figyelmet. A fiatalok is emberek, ezért tévedhetnek - de igazuk is lehet, és ha van, akkor azt illik elfogadni. Ne legyünk utolsó őstulkok; ne hordjunk szemellenzőt, de legfőképp felejtsük el az ostoba - és felesleges - sztenderdeket, mert nem teszik szebbé az életünket. Ha egy paranoid skizofrén lehet politikus, akkor nekünk is lehet számító véleményünk.